Romák és oktatás

Trendek

Az MTA Szociológiai intézete által 1971-ben és 1993-94-ben végzett reprezentatív vizsgálatok szerint a roma népesség iskolai végzettségének mutatói ugyan javultak, de tovább nőtt a távolság a romák és nem romák iskolázottsági szintje között. Egy másik elemzés szerint a roma és nem roma tanulók közötti esélyegyenlőtlenség az általános iskola utáni továbbtanulás szintjén több mint tizenötszörös, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszeres.

A kilencvenes évekig csak a - jórészt mára versenyképtelen szakmákat adó -- szakmunkásképző iskolák nyíltak meg a romák előtt: a gimnáziumokban, illetve a felsőoktatásban a roma tanulók aránya nem érte el az egy százalékot. Az esélyegyenlotlenséget a szülők szociális helyzetén, és az óvodai nevelés elmaradásán vagy gyenge színvonalán túl jól dokumentáltan meghatározza az is, hogy az iskolák többsége - szakanyagok, alkalmazható programok, és előképzettség hiányában -- nincs felkészülve a roma gyermekek oktatására, és hogy nagy mértékű a roma gyerekek elkülönítése. A becslések szerint minden ötödik roma gyermek kerül speciális (korábbi nevén kisegítő) iskolába és a roma gyerekek közel fele kap gyengébb minőségű oktatást.

Elkülönítés

Az elkülönítés három legtipikusabb formája a "cigányiskolák" kialakulása és kialakítása, a roma gyerekek tömeges speciális, (korábbi és őszintébb nevén) kisegítő iskolába irányítása és a normál iskolákban a cigány osztályok létrehozása. A Művelodési és Közoktatási Minisztérium adatai szerint 1992/93-ban (ez volt az utolsó év, mielőtt a hatályba lépő adatvédelmi törvény meg nem tiltotta hasonló statisztikák készítését) tíz roma gyermekből négy olyan iskolába járt, amelynek anyagi és pedagógusellátottsága az átlagnál alacsonyabb és kisebb a szaktanárok által megtartott órák száma. A "cigányiskolák" kialakulásában a spontán belső migráción túl, azokon a településeken, ahol több iskola közül választhatnak a szülők nagy mértékben közrejátszik a többségi szülők előítéletessége is.

Bár elvileg minden populációban közel azonos arányban kell lenniük fogyatékosoknak, a kisegítőkben rohamosan nő a roma gyerekek aránya: míg az 1974/75-ös tanévben durván minden negyedik kisegítő iskolába járó tanuló volt roma, addig az 1992-es statisztika már 42%-os arányról számolt be. Egy 1998-ban elvégzett Borsod megyei vizsgálat szerint a kisegítő járó tanulók 94%-a volt roma. Az Oktatáskutató Intézet 2000-2001-es kutatása szerint 700-nál több cigányosztály van ma Magyarországon. A cigány osztályok, illetve tagiskolák megszervezésének hivatkozási alapja a roma gyerekek felzárkóztatásának hangoztatása. Ezek a felzárkóztató osztályok azonban -- különösen a harmadik évfolyamtól -- sokkal inkább konzerválják, mint ledolgozzák a hátrányokat. Az 1995-ben a Tankerületi Oktatási Központok által felvett adatok szerint az elkülönített cigány osztályokban és a kisegítőkben nagyobb mértékű a tanulók lemorzsolódása.

Háttérfeltételek: pedagógusképzés, ismeretek, szakanyagok

A roma "tematika" a tanárképzésben szinte egyáltalán nem jelenik meg, hiányoznak a megfelelő mintatantervek, tankönyvek, segédletek. A Magyarországon forgalomban levő tankönyvekről szóló az egyetlen felmérés a harmincegy vizsgált könyvből egyet talált, amelyik megemlítette a romákat. Ugyanakkor a felmérés szerint a tankönyvek jelentős része bújtatott formában előítéletes attitűdöket sugall.

A kisebbségi ombudsman 2001-ben 21 pedagógusképző főiskolán lefolytatott kutatása szerint a vizsgált 447 hallgató 14 százaléka határozottan kirekesztő, 38,5 százalék a cigány kisebbség tagjait nem tekinti egyenrangú félnek. Az enyhén előítéletesek csoportja 36,5 százalék, és csak a hallgatók 7,4 százaléka alkotja az előítélet-mentes és toleráns pedagógusjelöltek csoportját.

A kormányzat mozgástere

A magyar iskolarendszer az elmúlt évtizedben gyökeresen átalakult: az iskolák túlnyomó többségét az önkormányzatok tartják fent, és ezek fogadják el az iskolák pedagógiai programját is. A kormányzat ebben a rendszerben főként a finanszírozás és a jogalkotás oldaláról befolyásolhatja a folyamatokat. A speciálisan a roma oktatási programokra szánt pénzek legnagyobb hányadát a roma diákok felzárkóztatását és identitásának megerősítését célzó programok normatív támogatása (etnikai és felzárkóztató normatíva) teszi ki: ez az összességében milliárdokban mérhető összeg körülbelül harmada annak a pénznek, amelyet a kormányzat idoről-időre roma programokra költött pénzként kommunikál. A legkülönbözobb felmérések azonban azt mutatják, hogy ellenőrzés, teljesítményhez kötöttség, megfelelő szakmai képzettség, szakanyagok hiánya, és az önkormányzatok finanszírozási gyakorlata miatt e speciális programok jelentős része nem tölti be a hozzá fűzött reményeket, és több helyen tovább erősíti a szegregációt, (például minden ötödik kisebbségi fejkvótával támogatott iskola szegregált cigány osztályt muködtet). Egy felmérés százhúsz, a minisztériumhoz 1994 és 1996 között beérkezett programról azt találta, hogy többségük minosége nem kielégítő. Bár a kisebbségi önkormányzatoknak a kisebbségi törvény szerint komoly jogosítványaik lennének e pénzek felhasználásának és a programoknak az ellenorzésére, ritkán élnek vele, ahol pedig élni próbálnak, az esetek többségében a települési önkormányzat nem veszi javaslataikat figyelembe.

A támogatások kisebb hányadát teszi ki a különböző iskolatípusokban elért tanulmányi eredmény alapján nyújtott ösztöndíjjal, illetve tandíj-hozzájárulási támogatással. A különböző roma oktatási modell-intézmények többsége az előző kormányzat alatt támogatás, vagy elegendő támogatás nélkül maradt.

Az új kormány széleskörű integrációs programot indított oktatásügyben: egyebek mellett a hátrányos helyzetű és roma gyermekek együttoktatásának pénzügyi és szakmai támogatásával, az iskolai diszkriminációt tiltó törvénymódosítással, a rászorulók részére ingyenes óvodáztatással, és a "kisegítő" iskolákba való átirányítás rendszerének felülvizsgálatával próbál egy esélyteremtő oktatási rendszert kiépíteni.

Forrás: Roma Sajtóközpont